Fekete Disznó

'Nem harcolni jöttünk, hanem meghalni, a mi vérünk öntözi az emberiség édenkertjét. Még a romlott almafákat is.'Két baka, egy végtelen jégmező a naprendszer peremén, és a fojtogató, savanyú áporodottság, ami beszivárog az űrruhák legkisebb illesztéseibe is. Ez nem az a csillogó, hősies sci-fi, ahol lézersugarak szabdalják fel a galaktikus igazságot. Ez a periféria. Ahol a latrina ugyanúgy eldugul a nehezen emészthető katonai koszt porunjától, mint otthon, és ahol a padlósúrolás és a pityókahántolás monoton zaja mögött felsejlik az igazi, rideg kozmikus magány.A történet két főszereplője - vagy talán egyetlen, végletesen kettéhasadt lélek két egymásnak feszülő fele - Józsi, a pragmatikus, húsba vágóan nyers túlélő, és Ödön, a kiégett jogászból lett 'éhenkórász' író, aki nihilista belső békéjével tüntet a pusztulás előtt. Ahogy lépésről lépésre haladunk a bázis szürkeségétől a frontvonal golyózáporáig, úgy foszlik le róluk a földi élet minden felesleges sallangja. Menekültek ők, akik a világ legmesszebb eső, legkisebb és leghidegebb pontjára jöttek, hogy végre ne kelljen szembenézniük önmagukkal - hogy aztán pont itt, térdig gázolva a mocsokban döbbenjenek rá: az univerzum nem akar tőlük semmit, és még csak nem is haragszik rájuk. Egyszerűen nem vesz róluk tudomást.Miért érdemes elolvasni?Páratlan nyelvi világ: A székely és erdélyi tájszólás, a legmélyebb katonai szleng és a rideg, tudományos-fantasztikus környezet olyan fanyar, abszurd humorú koktélt alkot, amihez foghatót ritkán olvasni. (Igen, itt a leggyengébb gravitáció is csak lepkefing).Egzisztenciális mélység: A látszólag banális beszélgetések - a disznótartásról, a feleségek dühéről, a hashajtó tablettákról - mögött minduntalan felsejlik a legnehezebb kérdés: mi marad az emberből, ha mindent levetkőz magáról?A végső tükör: Egy történet arról, hogyan válik két névtelen sorszám a végtelen űrben az emberi létezés legtisztább mementójává.Készülj fel egy olyan utazásra, ahol a sötét humor és a torokszorító tragédia kéz a kézben jár, és ahol a végén - valahol az Oort-felhő egyik névtelen űrszikláján - te is kénytelen leszel belenézni abba a bizonyos tükörbe.